Száz éve történt IV. - A Cseh Légió és Trianon

2017.12.19

Dr. Drábik János: Feltárjuk a trianoni gazemberségek hátterét. A Szovjetunió a cseh árulásoknak köszönheti a létét. Moszkvától Prágáig érhetett volna a sor, Leninnel, Sztálinal az élen, ha megköszönik. SOK MAGYART GYILKOLTAK LE!!!

Ma már ismert tény, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásában és a történelmi Magyarország feldarabolásában döntő szerepet játszottak olyan  cseh politikusok, mint Tomas G. Masaryk és Edvard Benes. Ezt Borsodi István így fogalmazta meg: "Benes műve Masarykkal kezdődik, Masaryk műve Benessel folytatódik.

A közös Mű: Csehszlovákia. A csehszlovák állam ő nélkülük talán soha nem jött volna létre. Csehszlovákia csaknem kizárólag Masaryk és Benes személyes tehetségének, ügyességének és szorgalmának köszönhette létét."

Ezt a sikert többek között azzal érték el, hogy az orosz fronton a Monarchia  hadseregében szolgáló cseh dezertáló katonákból és hadifoglyokból meg tudták szervezni a Cseh Légiót, amely az Antant szövetségeseként formálódó és függetlenségre törekvő jövőbeni Cseh Köztársaság, később Cseh és Szlovák, majd Csehszlovák Köztársaság hadseregének a magját alkotta.

A Cseh Légió létrehozása érdekében járt Masaryk, Benes és Stefanik  Oroszországban, de ehhez kapcsolódik Woodrow Wilson, amerikai elnöknek a vlagyivosztoki tartózkodása is. A Cseh Légió történetét számos mítosz lengi
körül és a múlt megszépítő távlatából elfelejtődik, hogy mennyi háborús bűn elkövetésében vettek részt a cseh légionáriusok. 

Az Alexander Kerenszkij szabadkőműves ügyvéd által vezetett orosz polgári forradalom kedvezett Masaryk és Benes törekvéseinek.
A Trockij és a Lenin által vezetett bolsevik hatalomátvétel, valamint a bolsevik kormányzat által a Központi Hatalmakkal, elsősorban Németországgal  elkezdett külön béketárgyalások új és egy sor nehéz feladat elé állították
a Cseh Légió köpönyegforgató vezetőit. A pánszlávista cseheknek nem állt szándékában, hogy védelmezzék a legnagyobb szláv állam, Oroszország nemzetállami törekvéseit és eszük ágában sem volt, hogy a pánszlávizmus
győzelméért föláldozzák életüket.
Az államok feletti történelemformáló erők az I. világháborút megelőzően azért szorgalmazták a pángermánizmust és a pánszlávizmust, hogy ezt a két szárazföldi hatalmat egymással szembeállítsák.
Bismarck, a német egységet létrehozó vaskancellár, mindig vigyázott arra, hogy a tengeri hatalmakkal szemben Oroszország és Németország szövetsége megmaradjon.

A nemzetközi szabadkőművességnek a pánszlávizmus támogatásával sikerült a maga oldalára állítania azt az orosz birodalmat, amelyet aztán felbomlasztott és elpusztított. Azt ígérte Oroszországnak, hogy a keleti szlávok, a nyugati szlávok és a délszlávok egyesítésével, továbbá az ortodox  kereszténység integrációjával, amely kiterjedt volna az ugyancsak ortodox vallást követő vlahokra (ma rumunoknak, illetve románoknak nevezik magukat, Rumélia török tartomány nyomán) és a bizánci kereszténység hagyományait őrző görög ortodox egyházra, elérhetné az orosz birodalom
régi célját, hogy kijusson a Földközi-tengerre.

A pánszlávizmus tehát megígérte az orosz birodalomnak a Boszporuszt és a
Dardanellákat is. Ezért valójában az államok feletti hatalom és operatív szervezete a nemzetközi szabadkőművesség csalétke volt a pánszlávizmus,
hogy Oroszország a halálos ellenségeinek legyen a szövetségese az I. világháború kirobbantásakor.
A két szárazföldi hatalomnak, Németországnak és Oroszországnak - Bismarck
politikáját követve - meg kellett volna őrizniük szövetségüket az imperialista tengeri hatalmak támadásával szemben.
A Habsburg örökös tartománynak számító uralom Csehország önálló államiságát akarta visszaszerezni az Oroszország által vezetett pánszláv hegemónia keretében. Masaryk és Benes már a világháború kezdetétől megkezdték a közvetlen kapcsolatok kiépítését a birodalmi Oroszországgal és annak katonai vezetésével. Ennek az ideológiai alapja a szláv testvériség
a pánszlávizmus volt. Nem kis nehézségek árán Masaryknak sikerült ezen az
alapon megkezdenie az önálló cseh haderő létrehozását a birodalmi orosz kormány támogatásával.
Amikor a nemzetközi szabadkőművességhez tartozó mensevikek kerültek hatalomra, Masaryk és Benes folytatták a keleti fronton bevethető cseh haderő létrehozását.
Megszerezték ehhez az orosz állam támogatását, amely felfegyverezte és más módon is gondoskodott a cseh egységekről.
Amikor az államok feletti hatalom nagyarányú pénzügyi és politikai támogatásával Trockij és Lenin államcsínnyel átvette a hatalmat Petrográdon
ás Moszkvában, Masaryk és Benes hadseregszervező és államépítő tevékenysége még nehezebbé vált. Ez érthető hiszen, ha őszintén csatlakoznak
az Oroszországban hatalomra jutott bolsevikokhoz, azzal kockára tették volna azoknak az Antant államoknak a jóindulatát, amelyek nélkül a független cseh állam létrehozása elképzelhetetlen volt.
Masaryk és nyomában Benes, valamint Stefanik ezért arra törekedtek, hogy a cseh légionáriusok térjenek vissza Oroszországból és a nyugati fronton  harcoljanak a Központi Hatalmak, elsősorban Németország ellen. A Cseh Légió vezetői érthetően minden eszközt igénybe vettek azért, hogy minél előbb távozhassanak Oroszországból.
Mellőzve az orosz érdeket könyörtelenül valósították meg ezt a céljukat. Ha az volt előnyös számukra, akkor a bolsevikok mellé álltak, de ha úgy hozta a helyzet, akkor a birodalmi orosz kormányt létrehozó Kolcsak tábornok bolsevikellenes haderejéhez csatlakoztak Szibériában. Minden erőfeszítést
megtettek azért, hogy a saját partikuláris érvényeiket érvényesítsék akár a legigazságtalanabb módon is, ha az számukra előnyösnek tűnt.
Gátlástalanságuk és könyörtelenségük eredményesnek bizonyult. Meg tudták szerezni az orosz állam aranytartalékainak a nagy részét és az orosz állam
számára az Antant részéről érkező óriási mennyiségű hadfelszerelést,
fegyvereket és lőszerszállítmányokat is.
Jellemző árulásukra, hogy amikor Kolcsak kormányzó és a birodalmi Oroszország kormányának vezetője a nemzeti orosz haderő egységei nélkül
előre utazott Irkutszk-ba, akkor az Antant irányítása alatt álló cseh egységek elfogták és átadták azoknak a bolsevikokkal együttműködő helyi  Kormányzatnak.
Az pedig mind a kormányzót, mind a kormány elnökét bolsevik utasításra,
statáriális eljárásban kivégezte.
Tény az, hogy az Európába történő visszatérést célzó kalandos útjukon súlyos bűncselekmények egész sorát követték el. Nemcsak harcoltak, de gátlástalanul raboltak és fosztogattak is. Az egyik legnagyobb rablást, akkor követték el, amikor lefoglalták a maguk számára az orosz birodalmi bankrendszer aranytartalékának a túlnyomó részét. Ily módon került sok millió brit font
és amerikai dollár is a Masaryk-Benes féle emigráció tulajdonába.
Többek között ebből finanszírozták azt a hálózatot, amelyet megszerveztek egy új demokratikusnak elképzelt állam, Cseh- Szlovákia létrehozása érdekében.
A magukat cseh nacionalistáknak nevező Masaryk és Benes valójában cseh imperialisták voltak, akik nem csupán a cseh nemzetállamot akarták  létrehozni, hanem egy közép- európai cseh birodalmat, amely minden jogalap nélkül elfoglalja más nemzetek területeit és magához csatolja azok lakosságát a minden népet megillető önrendelkezési jog teljes mellőzésével.

Ezek a cseh imperialista politikusok az Antant minden döntéshozójához elmentek és azzal dicsekedtek, hogy a cseh légionáriusok, milyen sikeres katonai és politikai akciókat hajtottak végre a bolsevikok ellen. Az egyre követelődzőbbé vált szabadkőműves csehektől Párizsban, Londonban, de még Washingtonban is egyre inkább tartottak. Az emigráns cseh politikusokat és az általuk  létrehozott szervezeteket az Antant és Japán hadviselő feleknek ismerte el, akik a nyugati szövetségesekkel harcolnak a Központi Hatalmak ellen.
Az 1919-ben beindult béketárgyalásokon Masaryk és Benes már egy olyan állam, Cseh-Szlovákia képviselőjeként vehetett részt, amely korábban soha, de még a béketárgyalások idején is csak virtuális államként létezett. A cseh
birodalomépítők bekebeleztek színtiszta német területeket több milliós lélekszámú szudétanémet lakossággal.
Megszállták a Magyar Királyság északi területeit is, ahol csaknem két millió magyar anyanyelvű ember élt.
A két imperialista politikusnak sikerült olyan szabadkőműves propaganda központtá alakítania a párizsi cseh emigrációt, amely a nemzetközi politika
rangjára igyekezett emelni a szabadkőművesség radikális célkitűzéseit. A cseh
szabadkőművesek Közép-Európát akarták az Antant egyik érdekszférájává tenni. A csehszlovák imperialisták, mint már utaltunk rá, kezdetben
pánszlávisták voltak és ténylegesen a bolsevik uralom alá került Oroszországgal is együttműködtek. Az emigrációban működő különböző
csehszlovák kormányok finanszírozták és más módon is támogatták
azokat a Közép- Európába küldött szovjet ügynököket, akik többek között
részt vettek kommunista csoportok létrehozásában Magyarországon és a környező országokban is.
A hivatalos cseh történetírás eddig nem határolódott el az oroszországi cseh légiók által elkövetett gaztettektől és a szabadkőműves befolyás alatt álló
cseh történészek még mindig dicsőítik a Cseh Légiók által elkövetett terroristacselekményeket.
Az igazság feltárása helyett legendák és mítoszok gyártásával és közönséges hazugságokkal hamisították meg a történelmet.
Teljes cikk a Leleplező 2017/ decemberi számában. Kapható az újságárusoknál.

További cikkeink:

1990-1994 Kikkel bővül a behálózott képviselők köre? (II.) Dr. Ilkei Csaba tudományos kutató 2010 tavaszán elsőként dolgozta fel az átmentett állambiztonsági múlt tetten ért következményeit az első szabadon választott magyar országgyűlés (1990 - 1994) képviselői körében.

1990-1994 Kikkel bővült a behálózott képviselők köre? (I.) 2010 tavaszán elsőként dolgoztam fel az átmentett állambiztonsági múlt tetten ért következményeit az első szabadon választott országgyűlés (1990-1994) képviselői körében.